Ugye emlékeztek még a gyerekszobára, ahol egy szöszi kislány mesét olvasott a kisöccsének? Az a torta anyukája szülinapjára készült, most pedig a szöszi kislány, Blanka szülinapja jött el, hát neki is dukált egy finomság. :))
Kedvenc meséje a Pizsamás Banánok nevezetű, ahol B1 és B2 folyton érdekes kalandokba keveredik. Őket kellett megfiguráznom, pedig nagyon kötöttem az ebet a karóhoz, hogy két kisebb formatorta legyen inkább, de Detty (hisz ismerem) folyton mosolyogva ismételgette, nem, nem, figura kell, te azt meg tudod csinálni! és rötyög. :D Állandóan ezt műveli velem! :D Amikor még anno egy helyen dolgoztunk, és ő a főnökeim egyike volt, akkor is ez volt. Lufit kellett fújni, méghozzá sokat. Géppel ugyan, de én rettegek a kidurranás lehetőségétől, szóval, ha valaki ezt nem akarja, akkor az én vagyok. Ugyanígy, ugyanezzel a rötyögéssel nyomta a kezembe a gépet, hogy de,de, te igenis meg fogod csinálni, mert képes vagy rá, szóval nosza, mindig azt kell erősíteni, ami még gyenge, uccu, kell 50 darab! :D
Ugyanezt a hangot hallottam most a telefonban, és bár lázadoztam, tudom, hogy meg fogom neki köszönni, mert igaza van, arra kell rágyúrni, ahol elkél még a gyakorlás.
A torta egyébként csokoládés tészta volt, főzött sárgakrémmel és rengeteg banánnal, amiket csak hosszában félbevágtam, és belenyomtam a krémbe vágott felükkel lefelé, körbe-körbe, hogy vágáskor szépen mutasson. Jó magas torta lett. :)
A figurákkal alaposan megszenvedtem, de felismerhetőek reményeim szerint. A felirat pedig marcipán, nagyon kevés vízzel hígítva, hogy nyomózsákból kiszuszakolhassam.
Nagyon megy ez neked :) A banános töltelék sem lehetett kutya :)
VálaszTörlés