After Eight pite a Blogkóstoló ürügyén



Pörög a Blogkóstoló, ahogy annak lennie kell. Most épp Gabinál van, ő vezényli a 19. fordulót. A sorsoláson Szilu blogja került a nevem alá, így én nála bogarásztam kipróbálandó recept után. Nagyon hamar rá is bukkantam, ugyanis egyik kedvenc édességemet sütötte meg tortaként. Kell-e még magyarázzam? :))

Mivel igazi borsmentaolaj kell a sütibe, elmentünk egy bioboltba, ahol találtunk párologtatóba valót, és 100%-os, fogyasztható verziót is, bár a csajszi igen furán nézett, amikor közöltem, hogy meg szeretnénk enni. :D Hát, kérem, ilyen a fanatizmus. Viszont most már semmi nem választ el attól, hogy kipróbáljam a valódi bonbont is. Praliné Zsuzsi már utat tört ennek. :)

Annyiban változtattam a recepten,  hogy a sima alaplinzert gyúrtam be, mert esküszöm rá, hogy az a legjobb pitealap, és nyilván került egy réteg marcipán a csoki alá, ebbe gyúrtam az olajat, hogy tényleg jobban hasonlítson a bonbonra.



Így alakult tehát:

Linzer (arányosan szűkítve az adagot egy piteformára)

180 g liszt
120 g teavaj
60 g porcukor
csipet sütőpor

150 g marcipán
3-4 csepp borsmentaolaj

Töltelék

2*200 ml habtejszín
200 g fehér és
200 g étcsokoládé

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, beleszórjuk a többi hozzávalót, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Zacskóban kerül a hűtőbe, míg a többi anyag készül. Aztán vékonyan kiolajozunk egy pitesütő formát, és belesimítjuk a tésztát. Alaposan megszurkáljuk, és 180°C-on 10-12 perc alatt megsütjük. Nem sütjük túl, mint én, ne legyen aranybarna, ne üljünk le facebookozni közben, mert nehéz lesz menteni a dolgot. :P

Az egyik adag tejszínt felforrósítjuk, az előzőleg kisebb tálba tört fehér csokoládéra öntjük, összeolvasztjuk vele, majd irány a hűtő. Most eljátszuk ugyanezt az étcsokival is. Érdemes lenne egy kicsit visszavenni a fehércsoki tejszínadagjából, mert így nem fagy ki kellőképpen, szóval én 180 ml-nél nem tennék legközelebb többet.

Ha a tészta megsült, és kihűlt, hagyjuk a piteformában. Most begyúrjuk a marcipánt, hozzáadagolva pár csepp borsmentát. Mindent átjár az illat, a kezünkön még órákon át érezhető, konkrétan menekült a kutya előlem. De az orrom kitisztult! :D

Nyújtjuk, a tésztára terítjük, majd ráöntjük a már csak langyos étcsokis ganache-t, rácsorgatjuk a fehércsokisat, villával márványozzuk, és egy éjjelen át hűtjük. 


Nagyon-nagyon finom, de őrülten laktató, ezért ott a dilemma, hogy akarod méééég az ízt, de már pukkadozol, tehát igazi harc ez, kérem! :))


Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!








Megjegyzések

  1. Nyilván került bele marcipán is, naná, a Dinás omlós alapról nem is beszélve. :-D Istenien hangzik, én talán nem annyira, de anyósom tuti imádná. El is mentem, hogy bevessem (magam) valamikor.... :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha szereti a bonbont, akkor ki ne hagyd, imádni fogja! :))) Marcipánnal (nyilván). :D

      Törlés
  2. Nagyon jól néz ki... A családom is nagyon szereti a marcipánt, azt hiszem, ki fogom próbálni :d

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése