Az egyik legkedvencebb sós harapnivaló a sajtos rúd után. Igen egyszerű, nem kíván sok macerát, de nagyon finom, eteti magát. Emlékszem, gyerekkorom cukrászdáiban kimérve is lehetett kapni. Ha Pestre vitt az utunk, mindig kikönyörögtem egy kis adagot. Mindig is a mákos és a köményes volt a kedvencem. :)
Viszont sosem tudtam, mi a neve, pedig olyan egyértelmű. :) Nem is olyan rég belátásom nyílt egy cukrász tanműhelybe, ahol nyílt napot tartottak. Ott volt a tálcán, több apró finomság közt, én meg boldogan majszoltam, és tettem fel a kérdést: "Ú, ez mi? Mi a neve? Olyan régen keresem!" - mire felvont szemöldökkel kaptam a rövid választ: "Vágott sós." - Tök egyértelmű. Hülye kérdés volt.
Hazaérve rögtön felcsaptam a Cukrászati alapismeretek könyvemet, és ott volt. Hát persze. Miért is nem jutott eszembe rögtön abban keresni? :)
A recept könnyű. Ha készítettünk már linzert, akkor főleg. Ez a sós linzi tészta.
A könyvben lévőt feleztem, ott egy kiló lisztre számolnak, az elég nagy mennyiség.
Tehát:
500 g liszt
300 g vaj (nem zsír, nem margarin!)
20 g só
150 ml tejszín
3 tojássárga
Morzsolni kéne, de mivel a szilveszteri buliba készült, most gyorsítottam a dolgon. A robotgép dagasztóspiráljával dolgoztam. Kikevertem a vajat a sóval, tejszínnel, és amikor egynemű lett, jött a tojássárga egyesével, végül a liszt. A tálból lisztezett deszkára borítva még pár mozdulattal átgyúrtam. Nem szabad gyötörni, ne legyen gumis, ne olvadjon fel a vaj a kezünk melegétől.
Egy nagy tálca alját vékonyan liszteztem, és rögtön gyúrás után kinyújtottam ujjnyi vastagságúra, vagyis kb. 1,5 cm-es vastagságra. A tészta oldalt repedezik, ezért mindig óvatosan visszanyomkodtam egyenesre, és újra nyújtottam, míg elérte a kívánt alakot. Egy egész tojás kikevertem és lekentem az egészet. Gondolatban négyfelé osztottam, és jó vastagon megszórtam mákkal, köménnyel, sajttal és csípős paprikával kevert sajttal. A sajtot érdemes nagyon apróra reszelni. De lehet szezámmag, napraforgómag, tökmag, mandula, ki mit szeret.
Az egészet tálcástul hűtőbe tettem pár órára, hogy alaposan kifagyjon. Közben sütőpapírral béleltem egy tepsit, és 200°C-ra melegítettem a sütőt.
Amint a tészta keményre fagyott, felvágtam különböző formákra. Kockákra, csíkokra, rombuszokra, apró pogácsaszaggatóval félhold alakúra. Nem túl közel egymáshoz sütőlemezre pakoltam, és 15 perc alatt pirulásig sütöttem. A térfogata nem nő meg, alaktartó. Viszont nem is szárad ki olyan könnyen, mint az élesztős testvére. Mondjuk nincs is ideje rá. :)
Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!
Én még sosem ettem ilyet :( de most felcsigáztál vele.
VálaszTörlésIsteni!
VálaszTörlés