Mivel olyan sokszor kerül elő ez a kép, már nem bírom tovább, és lerántom a leplet. Mint tudjátok pék vagyok. Így már nem bírom magamban tartani az információt, megmentve ezzel a sok kis éhes lurkót, akik anya kenyerét ennék, ne maradjanak már kidobandó nélkül, ha már úgysem eszik meg. A titok tehát leplezetlenül:
A kenyér héját speciális eljárással, külön erre a célra tervezett géppel forrasztják óvatosan a frissen kisült, még forró bélzetre, anyagát tekintve a komodói varánusz pikkelyporát vegyítik csónaklakkal (ez adja a fényét), majd karamellizált tojáshéj-port adnak hozzá, így lesz ropogós, ezért "héj" a neve. A forrasztást különben igen sokan hanyagul kezelik, ezért repedezik meg. De mivel általános hiba, már-már normálisnak, sőt kívánatosnak tűnik.
Otthoni körülmények között éppen ezért igen nehézkes az elkészítése, ha mégis sikerül, hát az a vak szerencse műve. Azét sok sikert! :D
(Fenti szösszenet egy fáradt elme műve, és természetesen semmi, de semmi köze a valósághoz, ha egyes részletei mégis passzolnának, hát az a véletlennek köszönhető!)
Ezt megünneplendő épp most szegtem meg a friss, ropogós, kovásszal készült, még langyos apróságot, ami még vasárnap is kenyér lesz. ;)
Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!
:-D :-D :-D Dina, ahogy a nagymamám mondaná: "Ha te nem lennél, ki kéne találni!" <3
VálaszTörlés