Ez az a torta, amitől rettegtem. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de hogy ennyire megnehezíti a dolgom, azt álmomban sem gondoltam. Hosszú időt elvett a tervezés, számolás, és így sem lett pontos minden. Sok-sok idő kiszabogatni minden apróságot, egyesével mintázni, festeni, szárogatni, forgatni, és az összeállítás, na az kész türelemjáték.
A torta alapja fehércsokis főzött krém Oreo kekszdarabkákkal nehéz felvert piskótában. A legfelső lapot vékonyabban vágtam, majd azt félbe, és egymásra téve lett ebből a magasabb szint. Persze krémmel együtt.
Alapos behűtés és vékony vajkrémezés után kapott egy natúr marcipán bevonatot, majd festést. Az oldalára körben köveket karcoltam, majd még a festéssel is kiemeltem.
A fa lombja egy vékony virágmassza kör, amit egy félgömb üvegtálkában szárítottam ki. Előtte folpack fóliával béleltem ki a tálkát, jó feszesen, ne legyen gyűrődés rajta. A törzse marcipán, amiben egy hurkapálca, és az elvastagodó fejrész tartja a lombot.
Az építmények szintén virágmasszából készültek. A jobb alsó sarokra tervezett falap baromi jól sikerült, igazán élethű lett, de sajna kénytelen voltam felhasználni a torony alapjának, arra ugyanis nem gondoltam előzőleg, így marcipánból készült végül egy utánzat, ami nem sikerült ugyanolyat szépre. Teljesen más megszikkadt, hófehér, előre beerezett virágmasszát festeni, mint friss marcipánt...
A torony nem, és nem akart megállni. Nem használt sem könyörgés, sem sóhajtozás, ráadásul már akkora súly volt az alsó oszlopokon, hogy félő volt, eltörnek, így egy heti szöszmötölés veszett volna kárba. Végül párom sietett a segítségemre. Az ötlet pedig: hungarocellből vágtunk ki kis oszlopokat, amik pont olyan szélesek és magasak voltak, mint kell, arra ragasztottam rá az oszlopok fedlapjait.
A szintek közé is került egy-egy hungarocell hasáb, ami segített tartani a szinteket, ne a falakra nehezedjen minden.
A tető mindhárom esetben teli lapok, pontosan kiszabott ereszkedő szélekkel. Sokszori kiszámolás után jutottunk arra a megoldásra, hogy a sablon négyzetek sarkaiból pontosan 37°-os szögeket kivágva hajtható le úgy, hogy jól nézzen ki végül és statikailag is működjön. Még hogy nem kell matek, mi? :D
Végül már csak apró simítások hiányoztak, és gyors iramban pár fotó, mert már közeledett az átadás időpontja. Jellemzően ez az egy kép sikerült olyanniyra kevésbé homályosra, hogy publikus lehessen, bár rezeg a léc.
Most már tudom, mekkora hatalmas meló összerakni egy ilyet. De pipa, és köszi, nem szeretném újra, bár már most tudom, mit csinálnék másképp. :))
Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése