Hehhe, tanulmányút következik, öveket becsatolni, egy soha magával meg nem elégedő, és mindig újat tanuló kis túravezető mutat be alapvető tervezési hibákat egy amúgy fincsi kis tésztadarabon!
A téma: egy félig kibontott Milka táblás csoki. Sokszor, sokan megcsinálták már, kisujjból kéne mennie.
Méret: 12 szelet.
Íz: Csokoládés krémmel töltött vaníliás piskóta.
Készítő: egy sokadik tortás létére kisiskolásként a problémára rácsodálkozó kétbalkezes tortamániás (én lennék)
Végy egy sokszor kipróbált receptet, készítsd el a tortát. Lehetőleg ne méricskélj előtte táblás csokikat, minek az, majd jön. (hát hogyne...)
Betöltés után nézz meg (csakis utána!!) egy képet egy tábla adott márkájú csokiról. Vedd észre, hogy 4 azaz négy kocka van a rövid oldalon, és a tábla maga sokkal hosszabb, mint szélesebb, mint a te tésztád. Erre vonj vállat, mert mivel túl lágy a piskótád és a krémed, nem a faragható verziót töltötted. (Murphy, ezért meglakolsz!)
Papíron tervezd meg nagyjából szabályosra (milliméterre pontosan, hisz maximalista vagy) a kockákat, és a köztük lévő völgyek helyét. Vágj ki egy marcipánlapból (barnából, ha kérhetem) egy a papírlapoddal megegyező méretű lapot, ezt fektesd a tortád felére. Jelöld be rajta a völgyek indulását és végződését, majd késsel vágd át a lapot a tortán, szép négyzetrácsot kapsz. Vedd ki a vékony csíkokat, így csak a kockák valódi helyén lesznek marcipánlapocskák, így lesz kiemelkedő a csoki, azaz megadod majd burkoláskor a táblás csokik jellegzetes formáját. Burkold be a tortád ezen felét (<- ez fontos!!) barna marcipánnal, szépen simítsd be az előbb kialakított völgyekbe a marcipánt, majd írkáld rá hegyes eszközzel mindegyikre a jól ismert feliratot.
Gyúrj egy kicsi szürke, és egy nagy lila masszát. Nyújtsd ki a szürkét, és lefedés nélkül csak húzd az asztal félreeső részére, hadd szikkadjon ki. Most a lila jön, nyújtsd ki, majd a nyújtófára tekerve vennéd fel, ha nem ragadt volna oda középtájt az asztalhoz. Gyúrd össze, nyújtsd ki megint. Most jó. Csúsztasd az egyik széle alá félig-meddig a szürke darabkát, majd így tekerd fel a nyújtófára, és helyezd a meg nem vizezett, át nem nedvesített barna marcipános torta másik felére úgy, hogy a szürke lap a tetejére kerüljön.
Most simítsd rá mindenütt, kivéve ott, ahol találkozik kissé fedésben a barna résszel, ott kis kezeddel tépd fel és görgesd visszafelé az anyagot, ez ugyebár a papír. vedd észre, hogy a kiszáradt marcipán (a szürke) nem szereti, ha ezen állapotában abajgatják, így hosszú, mély repedésekkel adja sértettségének jelét. Most menj, szívj el egy cigit, mert körben eldolgoztad már az alját, alaposan rámasszíroztad a puha krémes tésztára, fel onnan már tépés nélkül nem szeded.
Vedd azt is észre, hogy Te balga, jó kövér csokoládét hívtál életre, ugyanis mindhárom marcipán (a lila, a szürke és a barna is) középütt kap átfedést, háromszoros rétegével jóval átalakítva tésztadarabod kinézetét.
Vésd észbe, hogy legközelebb a barna masszával az EGÉSZ tortát bevonod, és hogy a szürke lap lila alá helyezése után átnyújtod együtt, hogy egyforma vastag legyen mindenütt, valamint, hogy eleve formára sütöd (csokinál keskeny és hosszú), vagy faragható anyagból dolgozol.
A felirat külön sztorit érdemelne, de nem teszlek ki titeket további kínzásoknak. Hát, ilyen is van.
A téma: egy félig kibontott Milka táblás csoki. Sokszor, sokan megcsinálták már, kisujjból kéne mennie.
Méret: 12 szelet.
Íz: Csokoládés krémmel töltött vaníliás piskóta.
Készítő: egy sokadik tortás létére kisiskolásként a problémára rácsodálkozó kétbalkezes tortamániás (én lennék)
Végy egy sokszor kipróbált receptet, készítsd el a tortát. Lehetőleg ne méricskélj előtte táblás csokikat, minek az, majd jön. (hát hogyne...)
Betöltés után nézz meg (csakis utána!!) egy képet egy tábla adott márkájú csokiról. Vedd észre, hogy 4 azaz négy kocka van a rövid oldalon, és a tábla maga sokkal hosszabb, mint szélesebb, mint a te tésztád. Erre vonj vállat, mert mivel túl lágy a piskótád és a krémed, nem a faragható verziót töltötted. (Murphy, ezért meglakolsz!)
Papíron tervezd meg nagyjából szabályosra (milliméterre pontosan, hisz maximalista vagy) a kockákat, és a köztük lévő völgyek helyét. Vágj ki egy marcipánlapból (barnából, ha kérhetem) egy a papírlapoddal megegyező méretű lapot, ezt fektesd a tortád felére. Jelöld be rajta a völgyek indulását és végződését, majd késsel vágd át a lapot a tortán, szép négyzetrácsot kapsz. Vedd ki a vékony csíkokat, így csak a kockák valódi helyén lesznek marcipánlapocskák, így lesz kiemelkedő a csoki, azaz megadod majd burkoláskor a táblás csokik jellegzetes formáját. Burkold be a tortád ezen felét (<- ez fontos!!) barna marcipánnal, szépen simítsd be az előbb kialakított völgyekbe a marcipánt, majd írkáld rá hegyes eszközzel mindegyikre a jól ismert feliratot.
Gyúrj egy kicsi szürke, és egy nagy lila masszát. Nyújtsd ki a szürkét, és lefedés nélkül csak húzd az asztal félreeső részére, hadd szikkadjon ki. Most a lila jön, nyújtsd ki, majd a nyújtófára tekerve vennéd fel, ha nem ragadt volna oda középtájt az asztalhoz. Gyúrd össze, nyújtsd ki megint. Most jó. Csúsztasd az egyik széle alá félig-meddig a szürke darabkát, majd így tekerd fel a nyújtófára, és helyezd a meg nem vizezett, át nem nedvesített barna marcipános torta másik felére úgy, hogy a szürke lap a tetejére kerüljön.
Most simítsd rá mindenütt, kivéve ott, ahol találkozik kissé fedésben a barna résszel, ott kis kezeddel tépd fel és görgesd visszafelé az anyagot, ez ugyebár a papír. vedd észre, hogy a kiszáradt marcipán (a szürke) nem szereti, ha ezen állapotában abajgatják, így hosszú, mély repedésekkel adja sértettségének jelét. Most menj, szívj el egy cigit, mert körben eldolgoztad már az alját, alaposan rámasszíroztad a puha krémes tésztára, fel onnan már tépés nélkül nem szeded.
Vedd azt is észre, hogy Te balga, jó kövér csokoládét hívtál életre, ugyanis mindhárom marcipán (a lila, a szürke és a barna is) középütt kap átfedést, háromszoros rétegével jóval átalakítva tésztadarabod kinézetét.
Vésd észbe, hogy legközelebb a barna masszával az EGÉSZ tortát bevonod, és hogy a szürke lap lila alá helyezése után átnyújtod együtt, hogy egyforma vastag legyen mindenütt, valamint, hogy eleve formára sütöd (csokinál keskeny és hosszú), vagy faragható anyagból dolgozol.
A felirat külön sztorit érdemelne, de nem teszlek ki titeket további kínzásoknak. Hát, ilyen is van.
Én imádom! :D
VálaszTörlésNe viccelj, ilyen jó kis duci Milka csokira kérés nélkül rávetném magam :D Murphy meg már csak ilyen, vegyük az én példámat: te például tudtad, h a "kosár" a víváshoz használt tőrökön fordítva van? Ja, amúgy kiszúrja az embernek a szemét, de a mikor tortát készít, gondolja, megy az magától is :)Az ünnepeltnek fel sem tűnt. Fogadok, hogy nem reklamáltak a Milkád miatt sem! :) By the way: a felirat nagyon pöpec!
VálaszTörlésjót röhögtem a sztorin....nem is Te lennél Dina. A torta tök jó lett, én semmi hibát nem látok....na jó picit (de neked elnézem).
VálaszTörlés