Minden évben készül, nem és nem unjuk meg. :) Mindig variálunk valamit, hol tejben felfőzzük a tölteléket, hol aszalt gyümölcsökkel gazdagítjuk, néha almát reszelünk rá, máskor marcipánnal sütjük. De ez az alap, a hagyományosan sütött 6 rudas, mindenki által úgy ismert, hogy "nagymamám bejglije" :) Itt van például Sherpa családi hagyományos receptje is, igazán szép emlék, és nagyon hasonló! Legközelebb így is kipróbálom. :)
A tésztát előző nap készítjük, fóliába csomagolva pihen egy teljes napot hűtőben, másnap keverjük be a töltelékeket, és ha már kihűltek, akkor tekerjük az időközben hűtőből kivett, szoba-hőmérsékletű tésztába.
Figyeljünk rá, hogy a tészta se túl kemény, se túl lágy ne legyen. A töltelék sem szabad, hogy morzsás-száraz legyen, sem túl folyékony, inkább szépen kenhető, de masszív. A cukortartalma sem lehet túlzott, a sütés közben olvadó cukor szintén tönkreteheti a munkánkat. A tészta és a töltelék súlya közel azonos méretű, így arányos, szép tekerés hozható létre, nem folyik ki, nem repeszt (annyira).
Tészta
1 kg liszt
30 dkg vaj
15 dkg zsír
nagy csipet só
10 dkg cukor
2 tojás
2,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
A lisztet elmorzsoljuk a vajjal és a zsírral, egy kis tálkában elkeverjük az összes többi hozzávalót (az élesztőt nem futtatjuk fel), majd gyors kézzel, először lazán, majd erősebb gyúrással összeállítjuk a tésztát. Nem baj, ha picit márványos, inkább az legyen, minthogy elgyötörjük. Pihentetés közben a tészta ahogy összeérik, kissé puhul, selymesebbé válik. Minimum fél napot hagyjunk neki hideg helyen.
Töltelék (fajtánként 3-3 rúdra elegendő)
40 dkg darált dió vagy mák
2,5 dl tejben melegítéssel feloldott 30 dkg cukor
1 citrom reszelt héja, és pár csepp leve
A tejet a cukorral feltesszük melegedni, de nem forraljuk, csak amíg jó meleg lesz és a cukor felolvad. Közben a tálba halmozott darálékot elkeverjük a citromhéjjal és pár csepp citromlével. Kevergetve ráöntjük a forró folyadékot, de ne egyszerre mindet, nehogy túl folyékony legyen. Míg a keverék hűl, megszívja magát, kissé megduzzad, így lehet, hogy a visszamaradt édes tejjel kell még picit hígítani. Ha mind felvette és kihűlés után még mindig száraz, tejjel lágyíthatjuk. Hagyjuk teljesen kihűlni.
A pihent cipót 6 egyenlő részre osztjuk, egyenként kb. A4-es lap nagyságúra (20*30 cm) nyújtjuk, a (mondjuk diós) töltelék harmadát ráhalmozzuk, kanál hátával elsimogatjuk úgy, hogy a tészta szélei 1-1 centiméterre kilátszódjanak. Most a két rövidebbik oldalán visszahajtjuk, és lenyomjuk. Az egyik hosszanti oldalát elkezdjük felfelé tekerni, a másik szélét vizes ujjakkal kicsit benedvesítjük, ráforgatjuk a rudat, picit meghempergetjük, hogy egyenletes alakú legyen, majd zárással lefelé olajozott lemezre tesszük. Így tekerjük fel mind a hat rudat. Nekem ez két tepsi. Mikor az egyik hármassal kész vagyunk, válasszunk szét 3 tojást, és most a sárgájával hosszanti irányban kenjük le a rudakat. Az oldalukat is. (hagyjuk meg kb. a felét a másik 3 rúdra.)
Kint hagyjuk szobahőmérsékleten, nem kell hűtőbe tenni. Addig várunk, amíg a sárgája teljesen megszárad, és elkezd picit repedni. Ekkor kell a fehérje, egy másik ecsettel keresztben kenjük most. A múltkori repedés miatt most hurkapálcával szúrkodtam meg kenés után, és mehet az előmelegített 170°C-os sütőbe. A fejlődő túl sok gőz sem tesz jót a süteménynek, így újabban elejétől fakanállal pár centire kitámasztott sütőajtóval sütöm. Sokkal kevésbé reped, bár így is adódik baleset. :) Semmi gond, a kicseppent pirult dió a kedvencem. :)
Kellemes Adventi készülődést mindenkinek! :)
Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)
(Katt a képre!)
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!
(Katt a képre!)
Nálunk is megunhatatlan, nagyon szeretjük. :) Szépek lettek nagyon! :)
VálaszTörlésAh, gyönyörűségesek! :)
VálaszTörlés