A második

    Mire elérkeztünk babóca második szülinapjához, már biztos voltam benne, hogy most jó előre pontosan eltervezek mindent. Ahha, hittem én....

    Minden nagymamit, nagynénit, ismerőst végigkuncsorogva vadásztam a bevált recepteket, rengeteget ki is próbáltam, aztán maradtam a nagyiénál. :D

    Már tudtam, hogy vajas kevert lesz a befutó, de annyian győzködtek, hogy torta=piskóta, hogy végül azt sütöttem...sajnos. Mondanom sem kell, pocsék lett. A széle megégett, a közepe bezuhant, és már megint nem volt időm próbálkozni, hát maradt a bolti 3 szeletes előre sütött... :(

   Nem adjuk fel, a krém viszont tuti lesz! Mami főzött krémjéből nem engedtem, és jól tettem!  Íme a recept:

3 evőkanál liszt,

2 dl tej,

25 dkg cukor,

25 dkg vaj vagy margarin (nekem a Ráma jött be)

25 dkg gesztenye,

pici rum, vagy aroma

vaníliás cukor.

    A lisztet, cukrot és tejet egy kis lábasban feltesszük főni, közben kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítjük. Ha már "serceg", akkor lehúzva kissé kihűtjük. A margarint felhabosítjuk a vaníliás cukorral, pici rummal, (én akkor aromát tettem bele) és a gesztenyével, majd gyorsan keverve hozzáadagoljuk a tejmasszát is. 

    Úgy tapasztaltam, hogy ha teljesen kihűl a főzött krém, akkor nagyon vajízű lesz a végeredmény, ha túl forró, akkor nagyon megolvasztja a vajat, és folyós lesz, nem fagy ki rendesen. A legjobb, ha kicsit melegebb a kezünknél, így enyhén megolvad a vaj, viszont hamar vissza is fagy. A kész krémet 1-2 órás hűtőben csücsülés után betöltjük a tortába, és kész is! :)

    Ami nagy macera volt, az az, hogy a gumimaci osztatlan sikerén felbuzdulva játszóteret képzeltem el, de fogalmam nem volt akkor még a karamellről. Gondoltam, felolvasztok egy kis cukrot, és a sótalanított ropik tökéletesen ragadnak majd tőle. Persze...ahogy azt én elképzeltem...

    Megterveztem a padot, a hintát, a mászókát, pontos méretekre törtem a ropikat, és kezdődött a gyártás. A cukor olvadás után borzalmasan forró volt, ha lehúztam befagyott, ha visszatettem égni kezdett, meg különben is mászott az mindenhova, csak a ropi hegyén nem maradt meg. Sok kis égési sérülés és 6 zacskónyi ropi után kezdtem belejönni, és végül összeállt a mű. Mondanom sem kell, hogy párom órák hosszat ki sem mert jönni a konyhába, inkább a fürdőszobai csapból ivott... :D

   

   A lényeg, hogy nagyon élveztem, főleg a dicséreteket, és kiscsajom boldog mosolyát, így hát nem álltam meg...

Olyannyira nem, hogy Bendi is ilyen gumimacis csodát kért második szülinapjára. De ekkor már ügyesebb voltam, saját marcival dolgoztam, a fák sem bolti csokilábakon álltak, hanem saját csokitörzsre zöld habcsók-koronával, zöld kókusszal tuningoltan kerültek fel. 

Persze a karamell mintázás még mindig nem az erősségem, de majd apránként. :)