Úgy kell nekem, megérdemlem, hogy még mindig az utat keresem, hogy a lehető legjobbat, legszebbet, legtutibbat tudjam művelni szerény adottságaim közepette, úgy kell nekem, hogy első benyomás ellenére mégis továbbolvastam, és ki is próbáltam, ráadásul pont most... :/
Történt, hogy mint mindig, átböngésztem a gasztroblog-gyűjtő oldalakat, és fennakadt a szemem az egyik blog posztján. Állítólag jótanácsok és tippek, fotózáshoz. De jó! Az rám fér! Usgyi! Mókás kedvében volt az amúgy sem kisfalusi környezetben szűkölködő blogger, elmesélte, hogy egy kummadrága (nekem legalábbis) gépecskével fotózgat, amihez az alkatrészt épp egy tizenixezer kilométerre lévő metropoliszban vették, mert csak épp arra jártak, és hogy ő azzal, meg hogy a fénybeállítások nagyon fontosak (tényleg?), és azt úgy tudjuk javítani, ha sok-sok, nálunk jobban fotózó ember képeit nézegetjük, harmadrészt pedig: ha valamit nem értenénk, forduljunk olyasvalakihez, aki ért hozzá. Ki vagyok veled segítve, igazán, kösz. Rossz poén volt, vagy én nem értem a viccet.
No mindegy, ha már ott vagyok, körülnézek. Hogy egy bizonyos diétát követ, ami nekem nem annyira szimpi, az egy dolog, de mutatott valamit, ami érdekesnek tűnt. A mogyoróvajat sokan ismerjük már, BalhÉtterem jóvoltából már én is meg tudom csinálni, szuper. Na ugyanezt, ugyanígy, csak más magokból, állítja, ő szűzen eszi őket. Ez még hidegen hagyott, csakhogy leírja, hogy blansírozott mandulából is megcsinálta, le is fotózta, és hogy sokkal gyorsabban sikerült (3 perc), mint mogyoróból. Hurrá! Végre nem kell kínlódnom, két gépet használnom, és pihentetnem, és percek alatt kész leszek a marcival!! Ja, persze, kezed a biliben...
Eleinte, mint mindig, aprószemcsésre ledarálta a gép (innentől szoktam átváltani kv-darálóra, de ott már porcukorral), aztán pedig nem történt semmi, csak forgatta az anyagot. Hozzátenném, hogy ez a gépem kivételen profi darab, szülinapomra kaptam még 4 éve nagyapámtól, áldja meg a jóisten érte! Ott tartottunk, hogy nem és nem lett belőle krém. Már forrósodott (a gép), már pihent is, már adtam neki (a mandulának) kicsi (3 csepp) olajat, semmi, viszont már olyan féligmeddig massza volt, így már nem válthattam a másik gépre. Gyötrés tovább, mígnem egyszer csak elkezdett labdát gyúrni, az addigra már csöpögősen olajos gyurmaszerű, barnás anyagból. Csakhogy a szemcseméretek nem változtak, azaz elhanyagolható mennyiséget mégis leaprózott, mert az tartotta össze a labdát, amit ezek után csak kínlódó hangok kíséretében dobált ide-oda. Összességében 30 (!!!) percig szórakoztam veszélyeztetve a féltve őrzött gépemet, végül feladtam, és kikapva a labdát (csöpögött az olajtól) marcipánt gyúrtam belőle, amiről mondanom sem kell, hogy kezelhetetlen. Olajos, morzsál, törik, reped, és bár csurom zsíros, mégis száraz. Na? Már 5-szörös porcukor van benne, így meg nekem már nem marcipán, szóval kezdhetem előről az egészet, ez meg jó lesz mittomén valami sütibe. De egy kicsit mérges vagyok, nem két fillér egy kiló marcipán ugyanis... Mielőtt még valaki a mandulára gyanakodna, akkor elárulom, hogy házi mandi, amit a két szép kezemmel én pucolok meg, szóval nem a boltok polcain hetek-hónapok óta száradó magvacskák.
(A kép illusztráció)
Történt, hogy mint mindig, átböngésztem a gasztroblog-gyűjtő oldalakat, és fennakadt a szemem az egyik blog posztján. Állítólag jótanácsok és tippek, fotózáshoz. De jó! Az rám fér! Usgyi! Mókás kedvében volt az amúgy sem kisfalusi környezetben szűkölködő blogger, elmesélte, hogy egy kummadrága (nekem legalábbis) gépecskével fotózgat, amihez az alkatrészt épp egy tizenixezer kilométerre lévő metropoliszban vették, mert csak épp arra jártak, és hogy ő azzal, meg hogy a fénybeállítások nagyon fontosak (tényleg?), és azt úgy tudjuk javítani, ha sok-sok, nálunk jobban fotózó ember képeit nézegetjük, harmadrészt pedig: ha valamit nem értenénk, forduljunk olyasvalakihez, aki ért hozzá. Ki vagyok veled segítve, igazán, kösz. Rossz poén volt, vagy én nem értem a viccet.
No mindegy, ha már ott vagyok, körülnézek. Hogy egy bizonyos diétát követ, ami nekem nem annyira szimpi, az egy dolog, de mutatott valamit, ami érdekesnek tűnt. A mogyoróvajat sokan ismerjük már, BalhÉtterem jóvoltából már én is meg tudom csinálni, szuper. Na ugyanezt, ugyanígy, csak más magokból, állítja, ő szűzen eszi őket. Ez még hidegen hagyott, csakhogy leírja, hogy blansírozott mandulából is megcsinálta, le is fotózta, és hogy sokkal gyorsabban sikerült (3 perc), mint mogyoróból. Hurrá! Végre nem kell kínlódnom, két gépet használnom, és pihentetnem, és percek alatt kész leszek a marcival!! Ja, persze, kezed a biliben...
Eleinte, mint mindig, aprószemcsésre ledarálta a gép (innentől szoktam átváltani kv-darálóra, de ott már porcukorral), aztán pedig nem történt semmi, csak forgatta az anyagot. Hozzátenném, hogy ez a gépem kivételen profi darab, szülinapomra kaptam még 4 éve nagyapámtól, áldja meg a jóisten érte! Ott tartottunk, hogy nem és nem lett belőle krém. Már forrósodott (a gép), már pihent is, már adtam neki (a mandulának) kicsi (3 csepp) olajat, semmi, viszont már olyan féligmeddig massza volt, így már nem válthattam a másik gépre. Gyötrés tovább, mígnem egyszer csak elkezdett labdát gyúrni, az addigra már csöpögősen olajos gyurmaszerű, barnás anyagból. Csakhogy a szemcseméretek nem változtak, azaz elhanyagolható mennyiséget mégis leaprózott, mert az tartotta össze a labdát, amit ezek után csak kínlódó hangok kíséretében dobált ide-oda. Összességében 30 (!!!) percig szórakoztam veszélyeztetve a féltve őrzött gépemet, végül feladtam, és kikapva a labdát (csöpögött az olajtól) marcipánt gyúrtam belőle, amiről mondanom sem kell, hogy kezelhetetlen. Olajos, morzsál, törik, reped, és bár csurom zsíros, mégis száraz. Na? Már 5-szörös porcukor van benne, így meg nekem már nem marcipán, szóval kezdhetem előről az egészet, ez meg jó lesz mittomén valami sütibe. De egy kicsit mérges vagyok, nem két fillér egy kiló marcipán ugyanis... Mielőtt még valaki a mandulára gyanakodna, akkor elárulom, hogy házi mandi, amit a két szép kezemmel én pucolok meg, szóval nem a boltok polcain hetek-hónapok óta száradó magvacskák.
(A kép illusztráció)
Teljesen együtt érzek Veled! Pár napja én is belevágtam a blansírozott mandula darálásába - és ugyanígy jártam..:(( most is ott áll a hűtőben.. grrrrrr
VálaszTörléski ne dobd! :) Keress egy marcipános sütit, amibe pont jól elhasználható! :) marcipános csokipite, vagy stollen, vagy valami hasonló édességhez kitűnő azért! :)
TörlésHát ezt nem annyira értettem. :( Hol olvastál olyan receptet, hogy burkolásra is jó a házi marcipán? Nagyon kiváncsi lennék rá, ugyanis én több kísérletet is végeztem ez ügyben, és biztos vagyok benne, hogy adalékanyag nélkül házi körülmények között nem megvalósítható. Erről írtam is összefoglalót még több mint egy éve, mert három féle olajos magból is próbálkoztam, de csak a dióról mondanám azt, hogy tűrhető lett. Egyébként a házilag blansírozott mandula csak akkor műxik ezeknél, ha csont szárazra ki van szárítva, amit ugye nem nagyon tudsz ellenőrizni, szóval ilyen szempontból jobb a mandulaliszt, illetve a blansírozott darált mandula boltból. Ugyanezért nem lesz olyan a macaron se házi darálással, mert annyira sok olaj csapódik ki belőle, hogy elakad a darálóban. A boltit viszont már nem kell finomítani darálással, maximum átszitálni kicsit. Egyébként a házi változat, ha csak simán lapokra nyújtod, akkor tök jó például a lapok közé téve, ha épp olyan kell, csak óvatosan, a nyújtófára tekerve kell felhelyezni. Hol lehet elolvasni a negatív reagálásokat az írásodra? Nem találom?
VálaszTörlésNem olvastam olyan receptet, én magam csinálom, több éve csakis saját kézzel tisztított, blansírozott és gyúrt háromszoros marcipánnal dolgozom. Amiért nem tettem közzé az az, hogy azt tapasztaltam, hogy mindenki inkább fondant-párti, meg nekem tényleg évekbe telt kifejleszteni, hogy ne a bolti többezres masszát tegyem rá. Megrögzött marcipán-párti vagyok, ez biztos valami gyerekkori fejsérülés utórezgése lehet. :)) Adalékanyag például egy diónyi margarin, két csepp keserűmandi aroma (mert magot nem kapok), egy csipet só. Egyébként Carol Deacon Tortacsodák című könyve segített kialakítani a végső receptet. Ha nem haragszol, nem tenném nyilvánossá, de neked nagyon szívesen elküldöm emilen.
TörlésHát, ha Te tudsz vele szépen burkolni, akkor feltétlenül érdekel! :) Én a fondanthoz keserűmandula kivonatot használok, ami tök természetes, nem aroma, meg ugyanebből teszek a marciba is, ha kell. De nagyon kiváncsi vagyok a recidre. Én az Unidecet és hasonló borzalmakat bojkottálom, mert annál művibb bevonóanyag nem is létezik!
TörlésDe akkor itt most miről volt szó? Mandulából készített vajról? A mogyoróvajat én is házilag csinálom, annál jobb nincs is, csak sima sós földimogyi, méz és mogyoróolaj kerül bele, ha ez utóbbi nincs, akkor sima napraforgóolaj, és tökéletes. :)
Hát hogy szépen, az még nem jelző azt hiszem, de minden, ami itt van, vele készült. Elküldtem levélben. A kivonat jó ötlet, így kikerülhetem az aromát, köszi! :) Igen mandulavaj lett volna, detto, mint mogyoróból, csak sokkal könnyebb lett volna így marcipánt készíteni, ha beválik. A mogyoróvaj először fú de nagyon nem jött be, azóta viszont egyre többször kéredzkedik a kanalamra, szóval barátkozunk! :D
TörlésNA,csak ideértem férjem gépéről,mert telefonon olyan nehéz olvasni,írni meg pláne.
VálaszTörlésSzóval sajnálom,hogy így jártál,viszont minden tiszteletem a Tiéd, a házi készítésű marcipánért.
Én bevallom,lusta vagyok hozzá,csak félig én készítem :)Én is kikísérleteztem már a magamét,de azért ott is anyagtól függ,mennyire lesz tökéletes.
Én szeretem a tortáidat,az írásaidat,mert pont olyan,mint Te,és ez így van jól!
Köszönöm Andi! :) A marci meg valahol a sóherségem eredménye is, mert bár valóban nem tobzódunk, egyszerűen képtelen vagyok azért pénzt kiadni, amit én magam is meg tudok csinálni, fizikai fájdalmat okoz tényleg! :D Még ha meg is iszom a levét sokszor, mert nem úgy viselkedik, mint az ipari.
Törlés