Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerik, és ahány ház, annyiféleképpen, sőt, gondolkodtam sokat, hogy ez most kell-e ide, de annyira szeretem, hogy igen, az én világomhoz hozzátartozik.
Az én receptem így néz ki:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 csomag epres pudingpor (amikor melegszik, olyan illata van, mint az epres-joghurtos milka csokinak, hmmmm...)
1 tábla étcsokoládé
-------------------------------
1/2 dl rum
1 marék aszalt barack összevagdosva
1 marék vágott dió vagy mandula (nálam az utóbbi, az mindig van raklapnyi)
6 lap (1 csomag) ostya nem túl kis darabokra törve
A szaggatott vonalon felüli dolgokat összefőzzük, tűzről levéve mehet bele a rum, a barack és a mandula, majd ráöntjük a nagy tálba összetördelt ostyára. Folpack fóliával bélelt királytorta (szögletes őzgerinc) formába nyomkodjuk ügyesen (mindhármunk teljes kézfelülete csupa csoki, igazuk van a gyerekeknek, fakanállal nem olyan mókás), majd a kilógó fóliát ráhajtjuk, és néhány órára hűtőbe tesszük, majd szeleteljük óvatosan. Nem azért mert nehéz, hanem mert a kis kezek kapkodnak érte. Okos anyuka fürdésidő alatt szeletel.
Próbálkozom normális fotókkal illusztrálni a szösszenetet, de 20 képből ez a kettő mondható elfogadhatónak. :)
Jól tetted, hogy bejegyezted! Imádom, gyerekkorom nagy kedvence, Anyukám készítette mindig. Nem egészen így, de így is biztos fincsi. :)
VálaszTörlésValóban gyerekkori élmény, bár nagyim kakaóporral, meg mazsolával és dióval készítette, meg azt hiszem tejet is tett hozzá, az én kezem alatt ilyenné formálódott. Nagyon fincsi igen :)) A barack meg a csúcs benne. :))
VálaszTörlés