Pecás

 

    Nincs is annál unalmasabb megnyugtatóbb, mint amikor pecázás címén kicsit megszabadulunk a hétköznapok mókuskerekétől, és elnyújtózva egy napfénytől átmelegedett sziklán, elmélkedünk az élet nagy igazságain. Az ünnepeltnek is ez a kedvenc hobbija, mi más téma is merülhetett volna fel? :) 

    Ennek a tortának is volt előzménye, úgy saccper négy éve, az első kísérleti marcipánok egyike volt az alapanyag, ez meg is látszik rajta, de nagyon büszke voltam rá. :))

    Még nem volt kék festékem, de nem bántam. Itt még habcsókmassza volt a víz.

  Időközben rájöttem, hogyan is kell a tojásos főzött krémmel bánni, de hát jó pap is holtig, a türelmetlenebbje, mint én, meg még tovább... :D Szóval a mostani darab doboskrém tölteléket kapott, a tetejét pedig körberakosgattam kisebb-nagyobb tésztadarabokkal, hogy dimbes-dombos legyen.

    Emberkénk szájába fűszálat terveztem, egy pinduri tragant masszából sodortam, kisollóval felvagdostam a tetejét, és kicsit szárogattam. A szalmakalapot egy erős szövésű vásznon nyújtottam, a széleket szintén ollóval cakkoztam foszlósra. Ezeket azért mondom el, mert nemigen látszik sajnos.

   

    A víz zselatin, a fűszálak és egyéb dolgok is tragantból vannak. Az emberke és a bevonat persze marcipán. 

    A halacskákat Lilkó gyurmázta, épp kinevetik a pecást. :) Ki lehet találni, mit dúdolgatott közben! :D Kicsi korában sokszor énekeltem neki, úgy látszik megmaradt. :))