Nemkaja

    Dohányzom. Őrült szokás, luxuskategórát súrol, mégis kell. Majd egyszer talán leteszem. Tegnap este 10 után, melóban megfáradva, nikotinéhesen és görcsbefacsarodott talpakkal lerogyva az egyetlen padra, egyes-egyedül vártam az utolsó buszt a megállóban. Közel s távol senki fia. Felállni nem volt erőm, megrántottam a vállam, és rágyújtottam, hosszan, mélyen leszívva az első slukkot, kinyújtóztatva a lábaimat. Reméltem, hogy az elkövetkező 4 percben nem kerül erre egyetlen (amúgy is fehér hollóként látható) bírságoló közeg. Tévedtem.

   Az öngyújtó kattanását követő 10. másodpercben nagy svunggal megállt a bódé előtt egy fehér furgon, tetején villogó, meg sziréna, benne két egyenruhás tag, kis kézimappa elő, írkálás, a sötétben az oldalát nem láttam, gyors szemrebbenés a rendszámtáblára: RR-valami-valami, ez baszki nem vicces!! Nemáááár!

    Mozdulatlan maradtam, csak a dekket fordítottam befelé a markomba, másik kezemet leárnyékolva ráborítottam, remélve, hogy a szállingózó füstöcske nem olyan feltűnő, mint hiszem, közben hatalmasra tágult szemmel fixíroztam a bent ülőket. Végre az anyósoldali ajtó felpattan, ember kiszáll, hátizsákját vállra lendíti, majd beszól az autóba, köszi!! És már megy is, TÁVOLODIK tőlem. Most mi?? Ezt most hogy? Nem is miattam?? Sofőr int mosolyogva, majd gázt ad, indít, pár mp múlva nyoma sincs...

   Dina végre vesz levegőt, az iskolában úttörőként tanult lépéssel öt métert a buszmegálló szélétől kimér, lép még kettőt, csak hogy tuti legyen a biztos, és remegő kézzel elszívja a cigi maradékát, miközben szép lassan feloldódik a jeges gubanc gyomortájékon. Istenem mennyire utálom a rémület fémízét a nyelvemen....

Megjegyzések

  1. Annyira sajnálom, ne félj, mert a félelem rossz tanácsadó. Azért születtünk, hogy örüljünk.
    ( ez nem tanács akart lenni, csak átéreztem a helyzetet, pedig én sosem dohányoztam, de a helyzet az helyzet )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Sajnos ez is a világon van, elég vad, hogy NEKEM kell félnem a rend őreitől, míg más elvetemült figurák vigyorogva ússzák meg a legbrutálisabb tetteiket is. Azt a pillanatnyi jeges rémületet a számonkéréstől és a következményektől, na azt az érzést lenne jó genetikailag bekódolni a semmivel nem törődő, más életét tipró és alázó negatív figurákba. Akár injekció formájában is, hátha csökkenne a bűnözői hajlam. :)

      Törlés
  2. Ismét jót rötyögtem. :))) De nincs neked egy kis bűntudatod, hallod-e?! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A buszmegállóban való dohányzás okozott bűntudatot, meg a félelem a pénzbírságtól. :) Hidd el én nem rötyögtem akkor! :D

      Törlés
  3. Mindig a kishalakat kapják el, csoda, hogy most épp nem! A nagyhalak meg úszkálhatnak!
    Én múltkor a pékség előtti megállni-tilosnál szinte csak lassítva vettem fel a gyerekemet, rögtön szirénázva megállítottak. Majdnem gratuláltam a nagy fogáshoz... de hát belém is van kódolva a jólneveltség...na meg szélnek szemben...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szánalmas már tényleg, hogy mi lassan meg sem mozdulhatunk, minden be van korlátozva, meg van szabva, de az igazi baromarcúak ellen meg szinte tehetetlenek...mondjuk rendőr sem lennék soha, eszméletlen hálátlan meló.

      Törlés

Megjegyzés küldése