Kicsi unokahúgom, Anna 6 éves lett. Mivel vérbeli pónimániás, nem is igen volt kérdés, hogy mi is lesz a torta témája. :) Naná, hogy rózsaszínben! :D Az apró marcipánpónit nem vállaltam mesés környezetben, még mindig nem vagyok kibékülve a kis figurákkal, nem szeretem, ha egy mód van rá. Aztán szóba került a 3D-s megoldás, de sógornőm hamar leállított a telefonban: "-Annyira tudtam, hogy ha nem vagyok konkrét, akkor túlbonyolítod! Egy sima kerek torta, és rajzolj rá egy pónifejet, kész! Na, akkor szombaton lesz a zsúr, jó?"
Hát, ha kerek, akkor kerek. És ha már pónifej, akkor legyen kicsit domborműves! ;)
Hasonló módon készült, mint a Mickey, vagy Micimackó, vagy sorolhatnám még, szóval aládolgozásos módszerrel, rétegezve a marcipánt.
Jó omlós, alaposan csokis tészta készült hozzá, már majdnem sacher, csak kicsit könnyedebb, amit vaníliás krémmel töltöttem. A krémben kevesebb, mint felére visszavettem a cukrot, hogy inkább a csokis-kakaós íz érvényesüljön, azaz a krém csak lágyította az egészet. A marcipán amúgy is emeli az édességet.
Ha legközelebb is akad hasonló formám, már tudom, hogyan lehet még élethűbbé tenni. Azért jó lenne, ha a megvilágosodás percei nem utólag jönnének, hanem még időben! :D A száj vonala nem az igazi, az orrlukak is csúszkálnak, valamint a homlok aládolgozást pont fordítva kellett volna, de amúgy meg tök jó volt látni Anna lelkesedését, a torta pedig morzsáig elfogyott, szóval semmi önmarcangolás! :D
Hát, ha kerek, akkor kerek. És ha már pónifej, akkor legyen kicsit domborműves! ;)
Hasonló módon készült, mint a Mickey, vagy Micimackó, vagy sorolhatnám még, szóval aládolgozásos módszerrel, rétegezve a marcipánt.
Jó omlós, alaposan csokis tészta készült hozzá, már majdnem sacher, csak kicsit könnyedebb, amit vaníliás krémmel töltöttem. A krémben kevesebb, mint felére visszavettem a cukrot, hogy inkább a csokis-kakaós íz érvényesüljön, azaz a krém csak lágyította az egészet. A marcipán amúgy is emeli az édességet.
Ha legközelebb is akad hasonló formám, már tudom, hogyan lehet még élethűbbé tenni. Azért jó lenne, ha a megvilágosodás percei nem utólag jönnének, hanem még időben! :D A száj vonala nem az igazi, az orrlukak is csúszkálnak, valamint a homlok aládolgozást pont fordítva kellett volna, de amúgy meg tök jó volt látni Anna lelkesedését, a torta pedig morzsáig elfogyott, szóval semmi önmarcangolás! :D
Jaj, hát ez irtó cukkeráj! Amúgy levédethetnéd lassan ezt a domborműves módszert, legalábbis nem sok tortást látok, aki így csinálná. Lehet, hogy ez a védjegyed? ;)
VálaszTörlésMegfordult az én fejemben is, hogy ez bizony kezd kiforrni. :D De mit tegyek, ha szabad kezet engedek a kezeimnek, akkor ezt művelik? :))) Úgy látszik ez az a technika, ami igazán tetszik. :)
TörlésCsatlakozom Haboskához!!! Szerintem is baromi jó ez a megoldás....már én is alkalmaztam, igaz nem ilyen profi módon mint te:))
VálaszTörlésJucus! Profi? :D Ne viccelj, még csak kapisgálom én is, hogy miként is lehet kihozni belőle a legtöbbet. :) De köszii! :))
TörlésNe is marcangold magadat, most aztán igazán ne!! Imádom az egészet, de főleg a szemeit... :)
VálaszTörlésKöszike! :D Rendben! :D Örülök, hogy tetszik! :)
TörlésNagyon jó lett ez is! Mestere vagy már ennek a technikának. Egyszer most már én is kipróbálom. :)
VálaszTörlésOkés! :) Kíváncsian várom, és majd kuncsorgok ötleteket a továbbfejlesztésedet látva! :D
Törlés