Házi ketchup


Oké, oké, ne rémüldözzünk, nem váltok profilt, de ezt egyszerűen nem hagyhatom titokban! :) Mellesleg édeskés ízvilág, és még gyümölcs is van benne! Tehát jöjjön életem első, de mindenképpen ismétlést kívánó ketchup befőzése. Hogy honnan a recept? Hát innen fentről - mutogatok a homlokomra - mert régen anyu is és mami is főzött be fűszeres paradicsommártást, amire az lett írva csupa kacskaringós betűkkel, hogy "kecsáp", hiszen annyira nem volt még mindennapi a cucc, hogy csak a kiejtést tudtuk. :D Beszerezni sem volt egyszerű mindent, de azért megoldódott mindig.

Nagyszüleim kertjében roskadásig termett a paradicsom is, tehát a fő összetevő mindig kéznél volt.

Jöjjön tehát a kútfőből, emlékekből, megérzésből és ízlésből összetákolt recept, ami nagyon-nagyon jól működött, és eszméletlen fincsi. A most befőzött mennyiséget írom, ezt bátran lehet sokszorozni, ez csak pár kicsi üveg most.

5-6 kiló érett, húsos paradicsom (nem bolti lédús, íztelen izé, ez barátnőm kertjéből való)
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál sárgarépa
2 alma
1 kis darab, hüvelykujjnyi friss gyömbér (vigyázzunk, a túl sok szappanízűvé teheti!)
zöldfűszerek   (ződszarok, ahogy anyu mondaná, azaz oregánó "öreganyó", bazsalikom, rozmaring, zsálya, de jelen esetben kiváltható pizza fűszerkeverékkel is)
bors
csipet erős pirospaprika csak a pikantéria miatt
cukor
2 evőkanál étkezési keményítő

A fűszerekhez direkt nem írtam mennyiséget, nem is tudnék, ezek érzésből, ízlés szerint adagolandók.

A zöldségeket, gyümit megmossuk, megpucoljuk, nagyvonalú kockákra daraboljuk, és nagy fazékba halmozzuk, mérsékelt lángon rotyogtatjuk, míg fel nem puhulnak. Még csak a só, bors, és zöldfűszerek kerültek rá. Ekkor én botmixerrel segítettem az elvegyülést, majd nekiálltam szitán átpasszírozni. Aztán egy másikon, mert nem jött be. Aztán előkerült a tésztaszűrő is, de addigra már a plafon is piros pöttyös volt, és  a magok vígan visszacsusszantak a szmötyibe, szóval hangos LILI! felkiáltás után lányom leszaladt a másodikra Julika nénihez a passzírozóért...

Miután pikk-pakk áttekertük a vöröslő csodát, és már garantáltan héj és magmentes volt, jöhetett a végleges ízbeállítás, felvett azért némi cukrot, hogy kellemesen fanyar, édeskés ízű mártásunk legyen. Meg most egy késhegy erőspaprika is jött, mert kedveljük, ha pikáns. Fődigélt még egy picikét (1 órát).

Mikor késznek ítéltem meg, az egészet félrehúztam, kis adagot különszedtem. Ebben elkevertem a keményítőt, és folytonos keverés mellett visszaöntöttem. Újra lángon, és a massza azonnal elvesztette sötétrózsaszín zavarosságát, és vérpiros, áttetsző, pont eléggé sűrű, ketchupos állagot vett fel. Az ötletért külön köszönet Monának, aki nagyon okosan és praktikusan egy ketchupos üvegről leste el a titkot. :))

Az üvegeket és a rápróbált kupakokat alaposan tisztára mostam, a szószt még forrón csurdig töltöttem, rá a kupak, és azonmód fejrállítottam őket. Persze a nagykés az üveg alatt vezette a hőt szorgalmasan. Így sterilizálódik az üveg, a kupak és a bentrekedt levegő is. Kihűlés után mehet a kamrapolcra. Nem kell semmiféle vegyszer, és a módszer működik minden lekvárral, dzsemmel is.

Baromi finom, nem bírom abbahagyni, sajnos már alig van belőle, szóval újra mennünk kell Julikához! :D



Megjegyzések

  1. Remek! Épp most készül nálam is, bár más recepttel, de a házinak nincs párja!

    VálaszTörlés
  2. Jól hangzik, almával még nem próbáltam, nálam a Jamie - féle a nyerő:)

    VálaszTörlés
  3. Tavaly óta én is házilag készítem, százszor finomabb, mint a bolti! :) Nagyon jónak tűnik a Te recepted is, legközelebb kipróbálom! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése