Mozart minitorta

Mozart torta

Már nagyon régen szerettem volna kipróbálni az édességek egyik legjobbját tortaként. Mivel igen erőteljes ízvilág, inkább csak kisebb tortácskákban próbálkoztam meg vele. Először is alapos előtanulmányt végeztem, átolvastam a Mozart golyó történetét, a sokféle elkészítést. Aztán a mogyorónugát következett, hogy képben legyek a pontos arányokkal kapcsolatban. Mivel osztrák hagyományos édesség, csakis erőteljesen csokoládés, Sacher-jellegű tészta jöhetett szóba. Valamikor január közepén kezdett foglalkoztatni a dolog, és sok-sok éjjel erről fantáziálva aludtam el, újra és újra átgondolva a részleteket. Végül a találkozóra időzítve elkészült a nagy álom, fogadjátok tehát szeretettel a Mozart minitortát Dina módra. :)

A torta felépítése a következő alulról felfelé:

piskótalap

mogyorónugát-krém (kb. 35 dkg kellett)

pisztáciamarcipán (kb. 30 dkg)

csepp nugátkrém

marcipán (kb. 30 dkg)

nugátkrém

piskótalap

a tetejére étcsokoládés vaj-ganázs rózsák

Tészta

4 tojásfehérje és -sárgája

130 g cukor

130 liszt

130 vaj

100 g étcsokoládé

20 g holland kakaó

A tojások fehérjét 100 g cukorral fényes habbá verjük. A vajat habosra keverjük a 30 g cukorral, hozzáadjuk a sárgáját, az olvasztott, de nem forró csokoládét, végül a kakaóporos lisztet. Gyengéden összeforgatjuk a habbal, és nem túl nagy tepsibe simítva 160°C-on 40-45 perc alatt készre sütjük. (Az én tepsim 22*32 cm-es volt) Mikor megsült, rácsra borítva kihűtjük. Két lapba vágjuk, mindkét lapból 12 karikát szúrunk. Ezek a tortácskák 7,5 cm-es kiszúróval készültek. 

A házi mogyorónugátot a leírt módon még 50 g vajjal kikavarva krémmé varázsoltam, majd habzsákba töltöttem.

Előkészítettem, azaz átgyúrtam kb. 30 dkg marcipánt, és ugyanazzal a kiszúróval, mint amivel a piskótakorongok készültek, 12 kört szúrtam ki, amiket fóliával takartam le felhasználásig.

Ugyanígy jártam el a pisztáciamarcipánnal is.

12 darab kis piskótakorongot tálcára helyeztem egymás mellé, mindegyikre nugátkrémet tettem a habzsákból. Kicsi, 3 mm-es csővel dolgoztam, kis csigákat rajzoltam a tésztára vele. Erre került egy-egy pisztáciamarcipán lapocska, majd mindegyikre pici nugátkrém, amit késsel elsimítottam, ez azért kell, hogy a két marcipánlap összetapadjon. Most jött a sima marcipán lap. Ezek tetejére megint nugátkrém, majd a második piskótalap. Így mentek pár órára hűtőbe. Kicsit nehezítette a munkát, hogy csak 4 darab desszertgyűrűm van, így három hullám volt ezt kivitelezni. :) Végre nekiállhattam a vajkrémnek.

100 g étcsokoládé

100 g vaj

A csoki megolvasztva, de lehűtve, a vaj kihabosítva, összedolgozva. Ennyi. Picit hűtőben visszahűtve, hogy jól formázható legyen. (Ne nagyon, mert nagyon megköt, csak ne legyen túl lágy.)

A kis tortácskák oldalát és tetejét nagyon vékonyan vajkrémmel bevontam, majd a maradék krémet habzsákba töltve mindegyik kapott egy rózsát. Előtte azonban durvára tört pisztáciával fel lehet dobni a sütemények szélét, ha már kövirózsát ígértem Andinak, hát hasonlítson kicsit. :D

Végül minden tortácskát halványzöldes mintájú wax-papírba tekertem, hogy megóvjam a szállítás során az esetleges sérülésektől, elkenődéstől.

 A végeredményt én is csak a találkozón tudtam egészében megkóstolni, hát tényleg jól sikerült. Szegény Andi volt az első, aki nekikezdett, én meg végig bombáztam, nem hagytam élvezkedni.

- Nem túl édes?

- Nem.

- Nem túl száraz a piskóta?

- Nem, pont jó.

- Lehet érezni a marcipánt?

- Igen, persze.

- És a pisztáciát is?

- Jaj, hagyjál már, k..va jó,  mindent lehet érezni, és nagyon finom! 

- Tényleg?

- Dina, megütlek! :D

Végül Markával közösen bevágtunk egyet, és megnyugodtam. Nagyon laktató, nagyon csokis, nagyon mogyorós, nagyon marcipános,  nem túl édes, szóval tényleg jól sikerült. :))

A pisztáciamarcipán is jön hamarosan, hiszen az is házi volt. :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)  

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!