Bejglitorta


Nem könnyű annak, akinek két ünnep között van a születésnapja. Főleg, ha csak egy nappal előzi meg szilvesztert. Ráadásul tortamániás édességbolond. Nagykamaszként nincs vele gond, maratoni szilveszteri buli. :D De őszinte leszek, nem sok embernek jut eszébe, hogy egy tortásnak tortát készítsen szülinapjára. Boltit meg elvből ne. Nyilván. De idén kedves barátaim megleptek, Mona hozott egy nagyon fincsi, sütés nélküli gesztenyetortát, ami igen jól esett, sőt, tehetséges újonc festőként még egy napfényzöld (amikor a nap sugarai átfénylenek a leveleken) tájképpel is meglepett. Olyan szép! :)

Mivel tudtam, hogy jönnek, én is készültem. Olyan tortát készítettem, ami még nekem is újdonság volt, de nagyon bejött, baromi jól sikerült, ami elsőre nem mindig mondható el. Bejglitorta. Nyami. :)

Bár hosszadalmas és macerás, mindenképpen különleges és nagyon finom! Évente egyszer simán belefér. :D

Ami kell:

2 rúd diós bejgli
egy adag vaníliás sodó
3 dl tejszín (állati habtejszín)

Vagyis a bejglihez:

330 g liszt
100 g vaj
50 g zsír
kis csipet só
35 g cukor
1 kis tojás
10 g élesztő
1 dl tej
250 g dió
200 g cukor
1/2 citrom leve és héja

IDE kattintva elérhető az elkészítés módja.

A sodóhoz kell:

2 egész tojás
50 g vaj
20 g cukor
1 tasak vaníliás cukor, vagy teáskanál vanília esszencia
500 ml tej
1 evőkanál liszt

Nem szórakozunk, mindent egy edénybe halmozunk, csomómentesre keverjük, és alacsony lángon besűrítjük. Nem forraljuk, csak sűrítjük.

A tejkaramellkrém IDE kattintva érhető el. Javaslom ezzel kezdeni az egészet, ez veszi el a legtöbb időt.

Na szóval. A bejglik kisültek, sodó kész. Előveszünk egy 23 cm-es kapcsos tortaformát, és sütőpapírt vágunk az aljára. A bejgliket 12-15 mm-es szeletekre vágjuk. Egy sort szorosan egymás mellé a formába teszünk és a sodó egyharmadával beterítjük. Jön egy második réteg, megint sodó, harmadik réteg, és a sodó maradéka. Pont megtölti a formát. Az egészet 160°C-os sütőbe toljuk, és illatozásig sütjük. A tetején lévő sodót is beszívja, a felülete kiszikkad a sodónak, de azért ne barnítsuk meg! Ez lesz majd az alja.

Én előző nap sütöttem meg, és kihűlés után egy éjszakát hűtőben tartottam, hogy alaposan kihűlhessen. Másnap tortatálra borítottam fejjel lefelé, félve az eredménytől, de sikerült a terv, ilyen lett:


Már így is jól néz ki nem? :))

A tejkaramell is kihűlt már, ő is éjszakázott egyet a hűtőben, szóval már csak a tejszínből kellett habot vernem, és összeforgatnom a karamellel. Ezzel aztán jó vastagon bevontam az egész tortát. Próbáltam jópofa rusztikusra sikeríteni az oldalát, nekem nagyon tetszenek a látszólag hanyagul bevakolt torták. Amiről nem is sejtenénk, hogy milyen nehéz létrehozni, hogy jól is mutasson. Hát, többé-kevésbé sikerült. Végül kevés kakaópor a tetejére, és kész is vagyunk. :)


Jó súlya volt, nem egy habkönnyű darab. Felvágva viszont szemet gyönyörködtető, és valami mesésen finom! :) Karamellás diótorta rulez! :D (Ahogy a dió megpirult az alján - ami most a teteje - az külön megér egy misét.)


Boldog szülinapot nekem! :D

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!













Megjegyzések

  1. Huuuh, na igen, ez habzsi-dőzsi a javából, de hát nem erről szól egy szülinap - főleg ha még a szilveszteri készülődéssel is összekapcsoljuk?:) Boldog utólag is, Dinám :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, drága Haboska! :)

      Törlés
  2. Boldog szülinapot utólag is Dina! Megint valami finomságot alkottál!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Nelli! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése