Peonza torta / Peonza Cake


Kicsi fiam betöltötte a kilencet. Valami egyedit, valami szokatlant és meglepőt szerettem volna neki tortaként. Mivel nagy peonza őrült, hamar kialakult az ötlet. Egy hegyén álló, sőt, forgó peonza torta lesz az.  :)) 

Varázsolni még nem tanultam meg, és antigravitációs kéziszerszámom sincs még, most apukája segítségét kértem, igen pontos instrukciókkal az állvány tekintetében. Nem volt egyszerű, de végül sikerült. :) És még együtt vagyunk, igen, köszi a kérdést. :D



Szóval. Íme az állvány, amire épült az egész torta. A saválló pálca stabilan az aljba ültetve, azon a kis műanyag cső, amire ráül a kerek rétegelt lemez. Az tartja a tulajdonképpeni tortát. Persze a torta alatt még tortakarton is volt, és csak az alaposan letisztított fémpálcához ért hozzá. 

Az alsó felét gabonamasszából állítottam össze, vagyis házi pillecukor puffasztott rizzsel stabilizálva. Ehhez dupla adag kellett. Ez inkább a habosabb, mégis megszilárduló fajta, ami egyébként igen finom is, szóval szépen lebontogattuk az alját is. :D 

20 g zselatinpor
8 evőkanál víz
100 ml víz
300 g kristálycukor
1 tojásfehérje
200 g puffasztott rizs

A zselatint a 8 evőkanál vízben duzzasztjuk, közben a többi vizet a cukorral sziruppá főzzük. Kissé besűrítjük, minél sűrűbb, annál stabilabb lesz a massza. Levesszük a tűzről, és gépi habverővel keverni kezdjük, de óvatosan, ki ne fröcsögjön, forró! Jöhet bele a zselatin, és kis idő múlva, amikor már langyosabb, a tojásfehérje. Addig verjük legmagasabb fokozaton, míg fényes, fehér, masszív habot kapunk, ami szinte "felmászik" a habverőre. Ekkor befejezzük a keverést, és a nagy tálba előkészített puffasztott rizsre kanalazzuk, amivel összegyúrjuk. Én csak lapátoló mozdulatokkal összeforgattam. Aztán mielőtt megkötött volna, felépítettem a gúlát. Ehhez levettem az állványról a kerek falapot és a csövet, és fejjel lefelé magam elé tettem, vagyis a szélesebb fele volt alul, és olyan magasra húztam, mint a cső vége. Nem egyszerű, nagyon maszatos, és nehéz egyenletesre igazítani, de jó játék. :) Így hagytam megszikkadni, megkötni, végül a pálcára húztam, most már rendesen, csúcsára.

Közben persze elkészült a torta is. Mivel 18 cm átmérőjű a falap, sütöttem egy 20 cm-es körlapot, hogy faraghassak, ha kell. Kellett. 

Mikor megkérdeztem nagyfiamat, milyen ízűt szeretne, rábökte, hogy csokis-vaníliás-diós-fahéjas legyen. Ahaaaa, oké. Szóval pirított diós piskóta, minden lapon egy vékony réteg étcsoki ganache, betöltve körkörösen felváltva fahéjas és vaníliás krémmel. Finomra sikeredett. :)


A burkolás nem volt egyszerű. Vagyis az alsó rész. Került rá piros marcipán egy sávon, de alul inkább a kötelet tekertem rá. Talán úgy 8-10 méter marcipánkígyó kellett hozzá, nem sok az. :D Aztán a tetején kibukkanó pálcát is el kellett rejteni, így a maradék szürkéből egy kobra kapott helyet. Azért, mert az az egyik kedvenc peonzája, a King Cobra. A King Turbó után. És a Dragon meg a Panther előtt. Értitek nem? Világos. 


Ha valaki nem tudná, mi az a peonza, eszik-e vagy isszák, hát álljon itt egy kis házi videó, amiből kiderül.



Ja, és persze a torta, forgás közben, amit fiam sem hagyott ki, újra meg újra meg kellett próbálni, nem tudott betelni vele. :))




Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!





Megjegyzések

  1. Ezt annyira kitaláltátok. És a megvalósítás is 5-ös. emelem kalapom.

    VálaszTörlés
  2. Ezt nevezem mérnöki precizitásnak :) (h) Szuper lett!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése