Gepárd torta / Cheetah cake

Szülinapra terveztünk egy gepárd tortát. Mivel még sosem készítettem, rendesen be voltam sózva. Oké, ülő cica már volt, de az más, az könnyebb. Elméletben gyönyörűen kisakkoztam, hogy mit hova, miként, de persze a torta az nem Ytong, szóval meggyűlt a bajom rendesen. Nem is olyan egyszerű. Tudtam, hogy a fejét és a lábát gabonamasszából szeretném. Mert az könnyebb. Mármint súlyra. A teste pedig egy 22*32-es piskótába töltött gesztenyekrém. 

Mikor kihűlt a betöltött torta, és a gabonamasszából megformáztam nagyjából a fejet (összegyúrás után kézmosás, aztán olajos kézzel formázás), megfaragtam a tortát. Felülről belekarcoltam a felülnézetet, azaz a test formáját, és hozzáadtam a combok és vállak alakját. Körbevágtam. A leeső darabokat visszapakoltam a tortára, ebből lett a két comb, a hát magasítása, nyak, vállak, a kisebbekből a fenék domborítása. Újabb hűtés után még éles késsel finomítottam itt-ott a formán, aztán vajkrémezés. Eredetileg hosszabb lábakat szerettem volna, de a karton széle határt szabott, így inkább úgy csináltam, mintha maga alá húzta volna. Még mindig lehetett volna vékonyabb.

A fej teljes dermedése után kialakítottam rajta a szemek mélyedését, az orrhát egyenesét, az orr formáját, a pofa alakját. A bemélyedéseket késsel, a kiemelkedéseket marcipánnal. Szintén vajkrémezés. Oroszlán formája lett. Keskenyebb orrhát, kisebb pofák jobban elérték volna célt.

A burkolás trükkös volt. Pár barátommal megbeszéltük, hogy a fejet külön burkolva, de rajta anyagot hagyva alakítom ki a mellkast. Oké, legyen. Szóval tudtam, hogy egy darabon el fogom távolítani a test burkolása után a marcipánt. Hogy ne tépje fel a krémet, trükköztem. Mielőtt burkoltam volna, egy csepp alakra kivágott sütőpapírdarabot fektettem a fej nélküli nyakra úgy, hogy a csepp elnyúló vége a mellkas aljáig ért. Így burkoltam le a testet lábakkal együtt. Miután minden apró részletet megformáztam (lábak, gyűrődések, hajlatok, ujjak köze, stb.), kivágtam a fej helyét, kicsit kisebb csepp alakban, ahogy a papír volt. Kihúztam a papírt, így érintetlen maradt a vajkrémezés. 

Most három pálcát dugtam a nyakba, arra egy pici kartonlapka, arra került a fej. És itt kezdődtek a gondok. Oké, marcipán kinyújt, előtte hossz-szél lemér. Ráborít. Túl hosszú, túl széles, túl vékony, redőzik, szakad. Leszed. Marcipánt kisebbre nyújt (miután kés hátával a vajkrémet levakarja róla, és visszakeni a fejre), vastagabbra, újra ráborít. Most jó. Alakítgat, nyomkod, körben nyaknál bőrredőt imitálva eldolgoz, közben a fej bólint előre. Egyre jobban. Végül tarkónál megadja magát, felreped. Én balga nem tettem központi pálcát, ami a fejet tartja. Hurrá. Fejet éles késsel körbevág, gepárdot lefejez. Sérüléseket rendbe hoz. Kartont leveszi, középen kilyukasztja, pálcát mér, középre szúr. Mivel a torta nem bírja a ránehezedő nyomást, kissé megérezte a fej súlyát. Ezért kevés puncsmasszával nyakat újraalakít, fej a helyére, puncsmassza, marcipánból "sál", aminek szélét újra eldolgoz, most már két bőrredőnk van. Dina munkából elkésik, festés sehol, másnapra egyezkedés, rohanás. De egyben van! Hurrá! :D

Másnap reggel a festés következett. Porfestékeim vannak. Az egyik kis pohárba sárgát oldottam fel, a másikba barnát kutyultam zöldből és pirosból. Van egy szivacsom is, amit csak erre használok, illetve több nagyobb pamacsú (10-es) és pár igen pici ecsetem. Először a halványsárgával alapoztam úgy, hogy a hasa alját, lábai alját kihagytam, és  a mellkas is csak keveset kapott. A háta közepe, feje búbja és a hajlatok kapták a sötétebb, barnás színt, amit közben ecsettel a szivacson kevertem a sárgával. Jó egy, másfél órát simogattam, mire nagyjából olyan lett, mint szeretném.

Jöhetett a fekete, ami gélfesték volt, kevés vízzel hígítva, mert nagyon sűrű volt. A fejen kezdtem, megrajzoltam a szemek helyét, az orrot, a jellemző vonalat a szemzugból. Picit árnyékoltam is vele. A szem két pici marcipánpötty, amire egy sötétebb körvonalon belül mogyorószín, azon belül fekete. Nem is olyan egyszerű, első verzióban elég kancsal lett, másodjára sem a legtutibb, ezt még gyakorolni kell. :D De szigorú ez a tekintet! :))

Most jött a legkönnyebb, a foltozás. Vagyis azt hittem pikk-pakk, de ennek is trükkje van, mert a foltok nem szabályos körök, de azért hasonlítanak, köztük vannak apróbb pöttyök, és jellemző minden testtájékra külön méret. Fenéken, combokon nagyok, hasa alja felé egyre kisebbek, vállakon is viszonylag nagyok, a nyakon picik, fejen aprók, de sűrűn. Ezt a nagy ecsettel érdemes. Igazán kellemes időtöltés volt, jó volt látni, ahogy végül kialakul. :)

Figyellek ám!

Összességében nem is  alakult rosszul, mikor végre egyben volt, örültem neki. Jó lecke volt. Jöhet a következő! :D

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!