Rubik és a paci

 

     Már megismertük Linda szülinapját, övé volt a medence, és a rózsaszín kisvirág. Most nővére, Enikő napja jött el. :)

    Nagy szerelmei a lovak, valamint kedvenc mániája mostanság a logikai fejtörők istencsászára, a Rubik-kocka, nagyon helyesen! :))

    Azért dupláztak a csajszik tortaügyileg, mert mindig van egy szűk családi köszöntés pici tortával, és egy gyerekzsúr, kicsivel nagyobb falnivalóval. Most a Rubik lett a picur. Valóban az, hisz valós méretű, alig 9 cm volt minden oldalhossza. Nem is volt egyszerű, az egyik legnehezebb téma, hisz kismillió hibalehetőség van benne, nem úgy, mint egy fantáziatortánál, ahol a hibákat is tudjuk úgy alakítani, hogy az végül ne hibának, hanem szándékos alakításnak tűnjék. Na itt ilyen nincs.

    Kicsivel nagyobbat szerettem volna, de ismeritek a viccet nem? Már háromszor vágtam le belőle, mégsem lett nagyobb!! :D Szóval a kockára faragásnál elvesztettem pár millimétert, olyan 10*10*10-es méretet  szándékoztam eredetileg. Csokoládékrém volt benne.

    A bevonásnál sokat gondolkodtam a hogyanon, aztán engedtem a kezem megint szabadjára, a technika tökéletesnek bizonyult, marad a repertoárban, ilyen szabályos kockát még sosem sikerült összehoznom.
   Nagy titokzatosan annyit elárulok, hogy 3 darabból áll a bevonat persze a kis kockákon kívül. :)


    Mindenesetre nekem jobban tetszik, mint az első kockám, ami eléggé gömbölyded volt kockaságához képest...

    Paci uraság (vagy hölgyemény?) pedig főzött gesztenyekrémet kapott, meleg barna szemeket, kézzel festett (valóban, és nem ecsettel, hanem ujjakkal) barnás bőrt, és világos sörényt, ami végre nem karcolt lapos marci, hanem igazi csimbókok, köszönhetően a javított alapanyagnak, így nem törik-reped, hanem szépen formázható, rugalmas anyagot adott. A titok a "bóti" porcukor lecserélése nagykerben kapható cukorlisztre. Hát valami álom volt vele dolgozni! Ajánlom mindenkinek, aki szeret selymes tapintatú, rugalmas, jól kezelhető cukormasszával (jelen esetben marcipánnal) dolgozni! :)


   

    Boldog Szülinapot Encsi! :))

Megjegyzések

  1. Egyre jobbak lesznek a lovaid! Már én is várom a következőt, mert minden egyes egyednél új részletek jutnak eszembe (amit aztán sokszor elfelejtek megvalósítani :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre simábban jönnek a formák, viszont a festéssel még mindig nem vagyok elégedett, túl sokáig sem lehet masszírozni, mert fellazul a felszín, és akkor már mancos, húzós, ez itt meg is tapasztaltam. És ha egyszer készíthetek egy nagyobbat (ez csak 12 szeletes volt), akkor megnyújthatom az orrát igazi pacisra, így még kölökló, vagy póni egyelőre. :))

      Törlés
  2. Dina, imádom a tortáidat is, a bejegyzéseidet is! Mindig felüdülés olvasni a posztjaidat! :)
    A kocka - jaaaj, soha nem készítettem, de már rájöttem, hogy a legegyszerűbb formákat a legnehezebb kivitelezni. De nálad ez tökéletesen sikerült, tuti nagyon csini lehetett élőben is, most méregetem centivel, hűűű, igazi minitorta! :D
    A paci, hát az meg a szívem csücske!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igen, az alakja már megvan, már csak azt kéne valahogy megoldanom, hogy a pici kockák szépen sorban, milliméteres elcsúszások nélkül sorakozzanak egymás mellett. De mire minden színt kiszabogatsz, addigra az elsők már megszikkadtak annyira, hogy nem tudod sérülés nélkül arrébb taszigálni még óvatosan sem, előre meg nem szaggathatod ki mindet, mert hamar törik, szóval még gondolkodom a szuperebb kivitelezés titkán. :))

      Törlés
  3. Magasztaljalak még, vagy az olyan snassz lenne? :)) Hát persze, hogy mindkettő szuper, de tőled nem is vártunk mást:) Paciban verhetetlen vagy :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Habos! Alapítsunk lófej készítő versenyt! Mit szólsz? :)) Biztos születnének fenomenális pacik! :))

      Törlés
    2. Na azon a versenyen én tuti uccsó lennék :D

      Törlés

Megjegyzés küldése